Gyerekeink közül sokan óvodás vagy iskolás korban impulzívan, olykor agresszívan, figyelmetlenül viselkednek környezetükkel, vagy saját magukkal szemben. Jóllehet saját maguk is érzékelik ezt és igyekeznek feltűnő viselkedésükön változtatni, „megjavulni”, a következő hasonló helyzetben mégis azonnal visszaesnek régi viselkedésmintájukba, újra és újra elvesztik önmaguk felett a kontrollt.
A köztünk élő nyugtalan, nyüzsgő, örökmozgó csemeték komoly fejfájást okoznak szüleiknek, a családjuknak. Óvodában, iskolában különösen megnehezítik a pedagógusok dolgát. Igen gyakran már óvodás korban – vagy még korábban – ezeket a kicsiket hiperaktívoknak bélyegzik. Pedig nem minden izgő-mozgó gyerek hiperaktív az orvosok, pszichiáterek megállapítása szerint. Akiknél viszont figyelemzavar és impulzivitás is megfigyelhetőek, azok valószínű a hiperaktivitás.
A hiperaktivitás, figyelemzavar tünetei különböző életkorban más-más módon jelentkezik.
Sokszor kézzel foghatóan is fennmaradhatnak a tünetek: nyugtalanság, hamar lesz zaklatott, csekély önkontroll, impulzivitás. Ebből munkahelyi konfliktusok származnak, gyakori munkahelyváltás, átlagostól több balesetet szenved el, karambolozik. Bár szerencsére a hiperaktív felnőtt korára már megtanulta, hogy előnyös tulajdonságaival hogyan tudja (legalább részben) kompenzálni a nehézségeket.
A figyelemhiányos hiperaktív gyermekek kezelése akkor tűnik a leghatékonyabbnak, ha a viselkedésterápiát diétával is kiegészítik a szülők. Számos kutatás talált összeföggést a nyugati típusú étrend és a hiperaktivitás-figyelemzavar között. Ezekben a megfigyelésekben az “egészséges diéta” friss zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrendet jelent, teljes kiőrlésű gabonával, és halakkal, magas omega-3 zsírsavtartalommal, rosttal és folsavval. A „nyugati” típus jellemzője ugyanakkor a tartósítószer, a kémiai kezelés, a fagyasztás, a sok vörös hús, az édesség, a magas, főként telített zsírtartalom, a finomított cukor és a sok só volt. Pontosan ez utóbbi jellemzők mellett találták a betegség nagyobb arányát. Források: 1., 2., 3.
Az iskolában a figyelemzavar, hiperaktivitás gyenge teljesítményt eredményez. A hiperaktív tanulók teljesítménye elmarad az életkora és értelmi képességei alapján elvárható teljesítménytől. Feltűnő viszont, hogy ha kétszemélyes helyzetben elnyeri a figyelmet (és a partner elfogadó vele szemben), akkor a hiperaktív nebuló is jól teljesít. Ám ez a helyzet az iskolában nem, vagy csak igen ritkán fordul elő, hisz az iskolások napjuk nagy részét egy osztályteremben töltik. Ott pedig folyamatosan alkalmazkodniuk kell szabályokhoz, meg kell felelniük az elvárásoknak, előírásoknak.
A nevelők szerint minden problémának az a gyökere, hogy diákjuk szófogadatlan, lusta, nem akar tanulni. A valóság persze más (legalábbis eleinte). A hiperaktív diák nagyon akar. Aztán elfogadja, azonosul a környezet véleményével és már ő maga is úgy véli, hogy ő bűnös, rossz, buta. Kilátástalan, reménytelen számára a helyzet. Önértékelése negatív lesz, ami később testi tünetet is ölthet: has-, fejfájás, felnőttként depresszió.
A pedagógusok nem tolerálják a hiperaktivitást. Sokszor eszköztelenek is a tanárok, nincsenek felkészülve, felkészítve az átlagostól eltérő képességek, magatartás kezelésére, illetve a mai iskola keretei kicsik a hiperaktivitás kezelésére.
Hiperaktivitás csoportot indítunk Nyíregyházán alsó és felső tagozatosok részére!