Nem volt egyszerű a Lajtorja név mellett dönteni. Belülről, mélyen azt éreztük, hogy ez a név mindent elmond, amit mi szeretnénk megvalósítani. Ugyanakkor láttuk azt is, hogy a hozzánk közel állók nem mindegyike rajong az ötletért.
Halványan emlékeztünk Weöres Sándor létrával kapcsolatos mondására, de amikor ténylegesen előkerestük az idézetet, tudtuk, hogy megtaláltuk A szimbólumot. Az idézet így hangzik a költő Teljesség felé című művéből:
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
A Varázsének című költeményben, amit legtöbben Halász Judit előadásában ismernek, így szerepel a létra:
Csiribiri csiribiri zabszalma négy csillag közt alszom ma.
Csiribiri csiribiri bojtorján lélek lép a lajtorján.
Csiribiri csiribiri szellő-lány szikrát lobbant, lángot hány.
Csiribiri csiribiri fült katlan szárnyatlan szállj, sült kappan!
Csiribiri csiribiri lágy paplan ágyad forró, lázad van.
Csiribiri csiribiri zabszalma – még mellettem alszol ma.
(A vers végén sok helyen azt hallhatjuk/olvashatjuk: “engem hívj ma álmodba’ ” – de az a gyermekesített változat. A költemény eredendően szerelmi ráolvasás, bűbájdal, igéző, nem pedig gyerekvers.)
A létra a fölemelkedés, az igaz értékekben való fejlődés útjának legelterjedtebb szimbóluma. Jelentése erre a problematikára, az Ég és Föld közötti kapcsolatra vezethető vissza. Egy olyan, különböző szintek közt feszülő utat jelenít meg, amelynek formája a fölemelkedés fokozatosságát is jelképezi.
A művészetben a létra a lelki fölemelkedés képzeletbeli támasza. Dante Isteni színjátékában is megjelenik, az Ég és Föld közötti közlekedés lehetőségét szimbolizálva.
Majdnem minden hagyományban ismert az a képzet, mely szerint a régmúltban Ég és Föld együtt alkották az eredeti Egészet. Szétválásukkal megtörtént az első elkülönülés, ám egy létra segítségével mindvégig érintkezésben maradtak. A különböző mítoszokban megjelenő létra nyilvánvalóan ugyanazt a funkciót tölti be, mint a Világfa. Szimbolikusan ezt fejezi ki Jákob lajtorjája is, melyen az angyalok fel- és alászállnak.
Vég nélkül sorolhatók a további példák is: az a létra, amelyet két nága (kígyószerű félisten) készített Buddhának, hogy alászállhasson a Meru hegyéről; hasonló jelentésű a Próféta álmában megjelenő mirádzs (arabul eredetileg létrát jelentett, később felemelkedést); a hét rovátkával ellátott szent nyírfa a szibériai sámánoknál stb.
A létra szerepe a lent és a fent összekötése. A létra tehát a felemelkedés szimbólumainak egyik igen fontos megjelenítője, hidat ver a két Világ között: azt az egységet testesíti meg, amelyben a lent és a fent, a magasság és a mélység, a Föld és az Ég újra egyesül, Egy-gyé válik.
A keresztény gondolatokkal átitatott irodalomban és művészetben a létra az alapvető támaszt jelenti az Isten felé vezető út folyamatában. Egy olyan utat idéz, amelyen csak nagyon lassan lehet haladni, hiszen minden fordulóban ott áll a sárkány, a folklór-hagyományokban megőrzött és küszöbőrként ismert szörny alakja. Az ember egyetlen lehetősége és kötelessége megküzdeni az effélékkel, legyőzni őket, hiszen csak így léphet fel a következő szimbolikus lépcsőfokra.
A létra szimbolikusan a fejlődéshez szükséges és nélkülözhetetlen rangsorra is figyelmeztet: kezdetben a földi feltétel adott, az út végén pedig az angyali állapot. A kettő között helyezkednek el a különböző minőségi szintek – az ezeknek megfelelő útszakaszokon nem segít jelzőtábla, nincsenek pihenésre kijelölt helyek, de a sejtelmes szépség és a végtelen béke érzete megjelenik majd, s ez nyugalmat áraszt az úton lévőre. Ez az érzés bátorítja az utazót útja folytatásában. Segíti őt, hogy képes legyen szembenézni a soron levő küzdelmekkel, és hogy elfogadja azokat. A zarándok, ha útja során megtanul lemondani, megszabadul fölösleges világi terheitől, és járása könnyeddé, kényelmessé válik.
A létra szimbolikájában élesen körülhatárolható a kötelesség eszméje. Hiszen a Lentet a Fenttel össze kell kötni. Az ember lelki fejlődésének lehetősége adott, és emberi kötelessége azt végbevinni. Végig kell mennie az úton úgy, hogy a Lent és a Fent közti távolság apránként, de folyamatosan csökkenjen. Ebben segítik őt a lépcsőfokokhoz hasonlatos fokozatok. Nagyon szépen foglalja össze a lelki fejlődést Nüssziai Szent Gergely, aki azt mondja: aki elindult az úton, hogy felfele menjen, az nem áll(hat) meg soha. Egyik kezdetből a mindig újrakezdődő kezdeteken át, folyamatosan egy másik kezdetbe lép. A kezdetek kezdetén ott áll a hús-vér ember, akit a földi javak magukhoz láncolnak. A legvégén pedig ott áll a szellemi ember, összefonódva az égi világgal, amelybe beavatást nyert.
Az egyiptomiak halotti szövegeikben megőrizték az asken pet kifejezést, amely égbe vezető kötéllétrát jelent (asken = fok). Ezzel mintegy jelezték, hogy az a létra, amelyet Ré bocsátott a rendelkezésükre, hogy fölmenjenek az Égbe, valóságos.
“Létrát állíttatott, hogy láthassam az isteneket” (egyiptomi Halottak Könyve)
Nem tudom megállni, hogy végül ne említsem meg a kortárs amerikai gondolkodó, Ken Wilber nevét, akinek munkássága, azon belül is a személyiségfejlődést bemutató létra modellje ide kívánkozik. Olvass róla többet itt: Majdnem minden rövid története
Hasonlóan sokat agyaltunk a logón is, ami végül ebben a designban vált véglegessé.
Lajtorja Stúdió logó
Most így visszatekintve azt gondoljuk, a megfelelőt választottuk ki a majd 250 névjavaslat közül. A név és a hozzá készített logó megtestesíti azt az érzést, gondolatvilágot, amiért a Pszichológiai és Fejlesztő Központot létrehoztuk. A teljesebb élet, a fejlődés, Ég és a Föld összekötése mindannyiunkra tartozik, legyünk épp tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek, stresszes felső vezetők, várandós kismamák vagy pszichológusok.
És a végén még írunk egy picit arról a költőről, aki annyira meghatározta a névválasztásunkat. Azt gondoljuk, sokat köszönhetünk Weöres Sándornak. Csengő-bongó gyermekversei, lírai hangú életbölcselete, életművének példa nélküli terjedelmessége, világképének kiterjedtsége, a keleti filozófiák és ősi mítoszok integrálása olyan költővé tette, aki minden hangnemben és versformában magas színvonalon képes alkotni. Költői ideálja a személyiségétől megfosztott poéta, aki önmaga korlátaitól megszabadulva képes átélni az idő végtelenségét és a világ egészét. Elévülhetetlen érdemei vannak a “gyermekköltészet” megújításában, amelyet megfoszt a didaxistól, gügyögéstől, leereszkedéstől. Következzen még néhány citátum, amik különösen közel állnak szívünkhöz.
Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékenynyé ébresztése. Az emberalkatban rejlő őstudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes. Az őstudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló. Az őstudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható. Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd; ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő. Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit az őstudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad. Aki a lényében rejlő őstudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető; az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj.
Az már a menny, mert minden körbe ér.
A kép a “7+7, avagy reflexiók Weöres Sándor világára” című verseskötetből való, illusztráció: Palman Zsuzsanna palmanzsuzsi.blogspot.com
Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik:
Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.
Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, „nem-én”-nek. Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik
Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.
A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.
Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tű- nik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint. Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzádvonatkozásában szennyes: ne érintsd; de a rád-tartozót és érinthetetlent egyformán szeresd.
Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának jele, más-Weöres Sándor: A teljesség felé 42 részt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen van. Gyűlölöd a gazdagokat? tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.
Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozá- sod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.
http://hu.wikipedia.org/wiki/We%C3%B6res_S%C3%A1ndor
2011. augusztus 16. kedd - 17:05
Kedves Lajtorjá(so)k,
szerintem tökéletes az elnevezés.
Bella
2011. augusztus 16. kedd - 18:27
Kedves Bella!
Köszönjük az üzenetet, és nagyon örülünk, hogy tetszik a nevünk!
Szépeket: Lajtorja Stúdió, Nyíregyháza
2011. augusztus 17. szerda - 05:49
[...] munka a név megalkotásával kezdődött, majd 250 javaslatot készítve. A létra szimbolikája meggyőzött minket arról, hogy a névválasztás megfelelő. A lélek és a lajtorja [...]