Az ego csónakjában...

Interjú Dr. Daubner Bélával

0
Interjú Dr. Daubner Bélával

Michael Ende Végtelen történet című könyvének főhőse kint a pusztában árválkodó ajtót vesz észre. Körbejárja és semmi pénzért nem hinné el az őt kalauzoló útitársának, hogy ez Másik Világba nyíló ajtó. Ám némi vívódás után belép a küszöbön, és valóban teljesen másik valóságban találja magát…

 

„Ember, ismerd meg önmagad!” Ez a Delfoi Jósda bejárata feletti tanács, figyelmeztetés – ki minek tekinti – ilyen sokáig kézlegyintéssel elintézett ajtó. Amikor rájövünk, hogy az önismeret feladata nem tulajdonságaink számbavétele, hanem út, amelyen járnunk lehet, vagy kellene, már nem merül fel a kérdés, érdemes-e kipróbálni. Dr. Daubner Béla pszichiátert először mégis arról kérdeztem, mit válaszolna annak, aki eljátszik a gondolattal, hogy belépjen-e saját belső világának labirintusába…

 

Miért éri meg valakinek, hogy belső fölfedező útra induljon?

– Aki ezt a kérdést felteszi, az már eleve bele se kezdjen. Ez a kérdés úgy értelmetlen, ahogy van, mert valamiféle anyagi értékrendet feltételez.

 

Egyáltalán mi késztet valakit belső szellemi útra?

– Az embernek az az egyetlen dolga, hogy fejlődjön. Itt nem lehet üzletet kötni, hogy például: három évig rádzsa jógázok, aztán a befektetés megtérül és megvilágosodok. Bár az ezt ígérő “beavató kurzusok” némelyike három héttel,vagy három nappal is beéri… Mindez a vicc kategóriájába tartozna, ha nem volnának, – méghozzá elég sokan – akik bedőlnek. A fogyasztói társadalomnak nincs szüksége önmagán dolgozó emberre, sőt azt mondanám: ahhoz, hogy valaki a fogyasztói társadalom tagja legyen, föl kell adnia “ember”-lényegét.

 

Erőfeszítés nélkül nem megy… Mégis, sokszor éppen azok fordulnak alternatív megoldásokhoz, akik érzik, hogy valami lényegeset elmulasztottak megtenni, valami meghatározó hiányzik az életükből.

– A személyiséget – hál’ Isten – nem lehet egy-két módszerrel átalakítani. Akkor aztán tényleg vége lenne az emberiségnek. A személyiség az egész életen keresztül alakul. Mostanában divatos “szellemi út” megjelöléssel illetni a köztudatban is megjelenő transzperszonális (személyiség közötti) pszichológiai technikákat, mint amilyen az úgynevezett “lélegeztetés”. Ezek a gyors sikereket ígérgető tréningek jobb esetben üres kézzel bocsátják el a hiszékenyeket. Aki ezen az úton rövidesen látványos sikert helyez kilátásba, az figyelmen kívül hagyja az alapvető tényt: az egót csak akkor lehet lebontani, ha már kiépítettük. Az amerikai menedzser módszerekkel folytatott üzletelés most a tárggyá tett szellemi áruval folyik.

 

Ha mindez porhintés, mégis mivel magyarázható a hétvégi gyorstalpaló megvilágosodások népszerűsége?

– Aki időt, pénzt és energiát szán rá, az nemigen vallja be magának, hogy dolgavégezetlen távozott. Inkább élethazugságba menekül. Ha még csak azt beszéli be magának, hogy találkozott a szellemi világ lényeivel, talán néhány ezer, tízezer forintja bánja és a helyben járással, vagy a hátramenettel elvesztegetett ideje. Aki rádöbben, hogy még egy elemi szellemi gyakorlatot sem tud maradéktalanul végrehajtani, annál talán ez már nem volt kidobott pénz.Tényleg fáradozott magán. Minden ember – aki veszi a fáradságot, és keresni kezdi önmagát – kollektív tudattalanjából ható impulzusokra reagál. Ezt az igényt lovagolják ma meg üzleti okokból, ám ezek a “boldogságkurzusok” csak látszatra elégítenek ki bárkit, sokszor megalázóan nevetséges módon.Őrangyallal találkozni, aki csiklandozza a bokánkat… ez már – már arcpirító önbecsapás. Nem ott kezdődik a gond, hogy valaki meditál, és élménye adódik,hanem az, hogy mit hisz minderről. A szellemi út véleményem szerint csak a mester – tanítvány viszonylatában képzelhető el. A mester – szerepe szerint -vezető, ő már előrébb jár. Természetesen nincs az út végén – mert akkor istenné vált volna -, de már ismeri a buktatókat és képes segíteni a többieknek. Ez nem iktatható ki, mert ha valaki a szubjektív élmény rabja lesz, könnyen pszichotikussá válhat.

 

Bábeli nyelvzavar

Ha megfelelő felkészültség nélkül végzett erőltetett gyakorlatokkal borítékolható a lelki krízis, akkor képezzük magunkat olvasmányokkal? Az egykor féltve őrzött szent beavatási hagyományokat ma a szakácskönyvek és a krimik mellett találjuk a könyvesbolt polcán. Már a megfelelő irodalomkiválasztása is nehéz feladat elé állít minket.

– A “titkos tan” korántsem azt jelenti, hogy azt eltitkolták, és aki hozzájut, receptet kap az isteni világhoz. A titkos tan megnevezés azt jelenti: ha valaki bizonyos szellemi úton járva elérkezik bizonyos szintre, akkor válik időszerűvé számára az útbaigazítás. Ha mindent kiterítek, elérhetővé teszek, akkor hová lesz a fokozatosság, az egymásra épülő rend elve?! Nincs értelme böngészni az ezoterikus tanításokat. Lassan kiadták már valamennyi kultúra titkos tanait, és a világ föléli több ezer éves szellemi termékeit, és videofilmen, CD-n teszi közszemlére. Ez mégis mind elértéktelenítődik, mert fogyasztói szinten reked meg. A Képes Bibliának szinte alig van üzenete, holott a Szentírás mélységeinek feltárása életre szóló feladat lehet. Ez hosszas szellemi tevékenység. Így, ha valaki kimondja: “ezotéria”, minden egyes alkalommal értelmeznem kell a szót.

 

Yung szerint az ember végső vágya az, hogy egyesüljön az abszolútummal.

– Azért vannak még előtte más igények! Ilyen a stabilitás, a biztonság. Pontosan ezt használja ki a reklám, hogy például ”miként legyek sikeresebb, hogy nézzek ki jobbam a tükörben, hogyan fényesedjen jobban az agyam”. Az embert a fogyasztói társadalom eszméje mára odáig vitte, hogy biztonságérzetét az adja, ha árut fogyaszt. De én ezt nem nevezném emberhez méltó színvonalnak.

 

Az egó csónakjában

Önt sokan ismerik pszichoterapeutaként, ajurvéda orvosként, de talán belgyógyászként is. NLP-t, azaz Neuro Lingvisztikus Programozást is tanult,reinkarnációs hipnózisok eredményeiről számolt be tévénézőknek,rádióhallgatóknak. Mondhatni: szerteágazó tanulmányokat végzett. A praxis szintjén tud-e segíteni valakinek betájolni a megfelelő szellemi irányt?

– A pszichoterápia és a szellemi út két – egymással össze nem keverhető – dolog. Ha pszichoterápiát folytatok, akkor egót fejlesztek. Az önismeret – meglátásom szerint – azt jelenti, hogy felismerem az egómat, az Én-tudatomat. Amikor ezt megfelelő mélységben megvalósítottam, akkor találkozom a Selfemmel, az igazi lényegiségemmel. Ezt az utat képtelenség lenne bármire fölcserélni. Ezért amikor valaki fejlődni szeretne, az önismeretnek úgy kell mélyülnie, hogy kifejlődjön belőle a teherbíró személyiség. Az illető csakis ekkor terhelhető meg gyakorlatokkal, ami egészen más jellegű is lehet. De a cél mindvégig egy: a személyiség fejlődése. Az emberlét ebben különbözik minden más létformától,nevezetesen: lehetőséget ad a fejlődésre.

 

A teljes interjú Dr. Daubner Béla pszichoterapeutával, pszichológussal és pszichiáterrel itt olvasható:

http://tudatbazis.hu/interju-dr-daubner-bela-pszichiaterrel?fb_comment_id=fbc_362618234995_12975244_380286529995#f3846a8c8

0saves
Ha tetszett, amit olvastál, kattints a megosztó gombokra, hagyj üzenetet vagy iratkozz fel RSS feedre, hogy saját Readeredben olvashasd híreinket.

Lajtorja

A nyíregyházi Lajtorja Pszichológiai és Fejlesztő Stúdióban gyerekek és felnőttek kapnak segítséget képzett pszichológusoktól, fejlesztő pedagógusoktól, logopédusoktól ahhoz, hogy teljesebb életet élhessenek. Támogatjuk őket különleges élethelyzetekben (párkapcsolati gond, várandósság, szülés, tanulási nehézségekkel küzdő gyermek, súlyos betegségből való gyógyulás), és hogy jobban megállják helyüket a munkahelyi életben (stresszklinika, coaching, anyaság és karrier)

Hagyj nekünk üzenetet!




Read previous post:
A Diegós fiúk segítenek a rögzítésben
Varázsszőnyegen a Lajtorjába

Mindenképpen szerettünk volna vásárolni egy szőnyeget a nyíregyházi Lajtorja Stúdió nagytermébe. Miután megtaláltuk a Nekünk megfelelőt; olyan alakúra szabták, amilyet...

Close