Pszichodráma

A pszichodráma alkalom arra, hogy életünk lehetőségeivel biztonságos, támogató közegben vessünk számot. Hogy minden kockázat nélkül kipróbáljuk, ami még történhet velünk, illetve azt, amit már nem halogathatunk tovább. Aminek eljött az ideje. Alkalom a felfedezésre és a megújulásra életünkben, kapcsolatainkban. Próba és erőgyűjtés biztonságban, szabadon.

 

A módszer nemcsak az ún. „problémákon” ( párkapcsolati gondok, krízisek, önértékelési zavarok, veszteségek, függőség, szorongás, stb.) való munkálkodást teszi lehetővé. Azok is megtalálják a magukét benne, akik pillanatnyilag semmiféle sürgető problémával nem küszködnek. Már a csoport történetében való részvétel is, így vagy úgy, de gazdagítja a személyiséget. 

 

Az önismereti pszichodráma segítséget nyújthat:

  • kapcsolataink minőségének a javításában,
  • kommunikációs- és konfliktuskezelési nehézségeink csökkentésében,
  • vágyaink, céljaink megértésében és elérésében,
  • mások jobb megértésében,
  • érzéseink megfogalmazásában,
  • igényeink képviseletében.

 

A konfliktus orientált, élményt nyújtó terápiás forma módszerét Jacob Levy Moreno bécsi orvos dolgozta ki, és Mérei Ferenc honosította meg Magyarországon az 1970-es évek elején. A pszichodráma felhasználási területe rendkívül széles: alkalmazható önismeret fejlesztésében, szervezetfejlesztésben, közösségformálásban, konfliktus kezelés-, személyes hatékonyság fejlesztése során, de kiváló kiegészítő módszer oktatásban, képzésben is.

 

 

A pszichodráma gyakorlata

A dramatikus megjelenítés során más emberekkel, más helyen, más időben, más szituációban ismétli meg a főszereplő azt a helyzetet, mely benne, illetve embertársával való viszonyában alakult ki. A megismételt – jelen pillanatban lejátszódó – találkozás képes az intrapszichikus (személyiségen belüli) és interperszonális (emberközi) konfliktusokat megváltoztatni – vagyis GYÓGYÍTANI. Ha ki szeretnéd próbálni, milyen is drámázni, jelentkezz nyíregyházi pszichodráma csoportunkba 2011. augusztus 31-ig: Pszichodráma, Nyíregyháza

 

 

A pszichodráma menete

A pszichodramatikus ülés a felmelegítési fázissal (warming up) kezdődik, felkészítve a csoporttagokat a játékfázisra, a cselekvés, az akció időszakára. A terapeuta arra törekszik ebben a szakaszban, hogy minden egyes csoporttag pillanatnyi hangulatát, érzelmi állapotát megérezze. 

 

Egy protagonista (főszereplő) központú játék során a vezető beszélgetést folytat a játékra készülővel. Kérdések segítségével igyekszik a protagonista problémáját körbejárni és megtalálni azt a kulcsjelenetet, mely vélhetőleg érzelmileg pillanatnyilag a leginkább érinti. Ezután a játékos saját emlékezete szerint rendezi be a teret, ahol a jelenet játszódik. A berendezés részben reális tárgyakkal történik (szék, asztal), de sokszor csak jelzésszerű. Az adott szituációra, helyre való visszaemlékezés önkéntelenül sodorja a játékost a testi, az emocionális és fantáziaszerű ráhangolódásra.

 

A felidézett (esetleg elképzelt) jelenet szereplőit a csoporttagok közül választja ki a protagonista (ezek lesznek az antagonisták). A protagonista bemutatja és előjátssza az antagonistáknak a történést, így azok pontosan tudják mit kell tenniük. A kölcsönös empátia, a szerepek cseréje miatt a mellékszereplők is teljesen bele tudják élni magukat a főszereplő történetébe, így a játék során gyakran éppen úgy egészítik ki a történetet, ahogy az a valóságban történt. A pszichodráma vezető feladata, hogy eljussanak a főszereplő konfliktusának mélyebb rétegeihez, nem tudatos összefüggéseihez. Így gyakran nem egyetlen jelenet, hanem több történés bemutatására kerül sor, mely láthatatlan szálon kapcsolódik össze, és ugyanakkor a korai érzelmi sérülésnek a fonalára fűzhető fel. A gyermekkori élmény intenzív újraélése hozza létre a katarzist. A múltbeli és jelen tapasztalatok nagy érzelmi hőfokon egyesülnek és adaptívabb (hatékonyabb, egészségesebb) viselkedést eredményezhetnek.

 

A szeretet katarzisa

A sharing (megosztás) fázisában azok a csoporttagok, akiket érzelmileg érintett a főszereplő története, játéka, megoszthatják hasonló jellegű élményeiket. Ez a feldolgozási lehetőség kettős célt szolgál: egyrészt a nézők a játék alatt az önmagukkal való konfrontálódás, vagy identifikáció (azonosulás) során átélt érzelmet megmutathatják, ugyanakkor a játékos is átélheti a bajában érzett részvételt, a megkönnyebbülés örömét, és azt, hogy nincs egyedül ilyen fajta problémájában. Ezt nevezi Moreno a szeretet katarzisának.

 

Az antagonisták beszámolnak arról, hogy a pszichodramatikus játék során mit éreztek a protagonistával szemben, hogy érezték magukat szerepükben. A főszereplő ezzel lehetőséget kap arra, hogy egy olyan társ, aki a realitásban nem részese életének, a csoportban azonban érzelmileg részese a játéknak, a választott szereplő szemszögéből, világosítsa meg a helyzetet. Ez már az intellektuális megértést, feldolgozást is segíti.

 

A játék feldolgozásának harmadik szintjén a csoporttagok megjelölik, melyik szereplővel, annak milyen helyzetével tudtak leginkább azonosulni és miért. Ez lehetőséget a játékban megmutatott megoldástól eltérő formák, elgondolkodtató érzések, összefüggések megvilágítására, de mindig egyes szám első személyben fogalmazva és elkerülve az értelmezést, tanácsadást, kritikát, értelmetlen minősítgetést.

 

Pszichodráma Nyíregyházán

Ha felkeltette érdeklődésed ez a rendkívül izgalmas módszer, jelentkezz következő pszichodráma csoportunkba: Induló pszichodráma csoport Nyíregyházán

 

Pszichodráma források

 

0saves
Ha tetszett, amit olvastál, kattints a megosztó gombokra, hagyj üzenetet vagy iratkozz fel RSS feedre, hogy saját Readeredben olvashasd híreinket.

Hozzászólások (1):

  1. […] Pszichodráma […]